Zavart a csend
Unalmasan kurták a
téli nappalok,
hamarabb, mint a sóhaj,
gördülnek elő
a béna csillagok,
amik fázósan
kabátba bújnak be,
fényük tompa,
melegség az övék
semmi uralkodik
kint és bent,
azért az élet
nem üres,
a szél veszekedik
a fenyőimmel,
sikerült nekik
szilánkokká törni
a csendet,
csak
nézek, és
elfordítom
a lelkem.