62.szonett
Írta: hzsike Dátum: Február 23 2012 12:47:56
MM
Rőt vörösen izzó tűzön, a kovács vasat ver,
magában már tudja, hogy néz ki majd az alkotás,
már ég benne a hév, a láz, a vágy, a lobogás,
bármilyen mestermű, munka, értelmet csak így nyer.
Teljes hír
Michelangelo Buonarroti:
62. szonett
(Harmat nyersfordítása alapján)
H.Gábor Erzsébet
62.szonett
Rőt vörösen izzó tűzön, a kovács vasat ver,
magában már tudja, hogy néz ki majd az alkotás,
már ég benne a hév, a láz, a vágy, a lobogás,
bármilyen mestermű, munka, értelmet csak így nyer.
S erőtől duzzadva kezded mi benned forrongó,
ahhoz, hogy feltámadj, meg kell halj, porrá kell égned,
kitűzött célod, majd visszahoz, feléleszt téged,
s még tündöklőbb fény ölel, dús, érzéket borzoló.
Ezt remélem én is a tüzet, - mely nagy szerencse -
reményt ad újra, s enyém lesz még egyszer a világ,
mielőtt lelkem messze menne - tán hihet benne-
S majd ha lángjait repíti az égnek fellege,
de még sem visz magával - mert nem fogant meg imád -
maradok földnek, porában szégyenült gyermeke.
(Nyers:Harmat)
Michelangelo Buonarroti:
62. szonett
Mint tűzzel/ tűző napon kovács a vasat nyújtja
Az ő elképzelésében kedves és szép munka
Tűz nélkül senki művész aranyat
A legkimagaslóbb fokozatú finomít és alakít (ad)
A főnix sem tör fel
ha el nem ég; énem halálra ég
remélem, több fény támad közöttük,
akik meghaltak, és idő sem árt nekik.
A tűz, amiről beszélek, nagy szerencse,
Még egyszer a megújításért, adj bennem helyet/Adj még húzó erőt
Érzem már majdnem számol halál jele.
Ó szégyen, az égbe felemelkedik természetes állapotában, személyében
Az ő tulajdonába, én, aki megtért tűzben,
lehet, hogy nem visz magával engem?