Mikor...
Mikor még kicsi voltál, gyenge s csak hangod volt erős,
De karod kapaszkodott belém, s az nem volt reszketős....
akkor tudtad : bennem van igazán az erőd s velem tele a tüdőd...
te már akkor is tudtad : mi ketten érjük el a megálmodott jövőd.
Mikor még kicsi voltál...de aztán felnőtté, igazzá váltál...
s szemed pillantása több lett az örökkévalóságnál...
Most látom - mily nagyra nőttél, megemberesedtél...
s vágyad tovább tekint és repít egy emberöltőnél...
Mikor még kicsi...de mára már igen naggyá lettél...
lelkedben erős, hittel bíró, kemény, jó Emberré -
Látom a szemed - melyben ott él s ég a SZERETET...
S én szeretném szemedben mindig látni a Fényeket !
Majd ha a hangom remeg és kezem reszketős,
a te szíveddel telve leszek megint újra erős...
Akkor emelj fel magadhoz, repíts fel a Fénybe !
Tarts magadnál mindig - a SZERETET közelébe !
2012. febr. 23.