Fagyos téli éjjelen
Fagyos téli éjszakában,
mikor a hold didereg,
felhőpaplant húz magára,
csak így bírja a hideget.
Jégcsap csüng az eresz alján,
szikrát szór, mint kovakő.
Nyújtózkodik, igen falánk;
sudár véknya, elhízva nő.
Karcsú kémény, házát őrzi,
pöfögve gyújt pipára.
Bár süvegét még hó födi,
mely elillan, mint a pára.
Csend borul a kis házakra,
köztük fagyos szél zizeg.
Jégvirágot szór hajnalra,
ablakokra a zord hideg.
Albert Ferenc