És mégis belehalunk
Írta: hzsike Dátum: Február 26 2012 09:01:33
V
S mégis belehalunk,
lám újra meg újra,
fuldokló csókokban
a teremtő múltba,
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
És mégis belehalunk…
S mégis belehalunk,
lám újra meg újra,
fuldokló csókokban
a teremtő múltba,
pedig bensőnket már,
kikezdte a bánat,
mégsem tanultuk meg,
a saját hibánkat,
mert azt hisszük szentül,
egyedül is menne,
szétszaggatott szívünk
mondd, mivé is lenne
árván, csak magában,
egymásért epedve,
hiány fájdalmától,
reményért remegve.
S őrült ölelésbe
kapaszkodva lelkünk,
vágyak vad ölében
gyönyört koldul testünk,
örök vergődésben,
vétkünk terhe alatt,
őserők harca ez,
s mindig alul marad,
józanságunk nekünk,
őrjítő éjszakán,
tajtékzó vulkánok
vad tüzű taraján.