NAGY DOMOKOS IMRE
TÉLVÉGI GONDOLATOK
Télvégi nap süti az utcát,
ugyanúgy süt, mint ötven éve előtt,
ha az ember lehunyja a szemét,
elfelejti az elrepült időt.
Kamaszként mindent siettetem volna,
pedig nem tudtam: előttem mi van.
De éreztem, hogy sokminden lesz majd,
amin jó lenne túllépni gyorsan.
Az idő néha oly lassan vánszorgott,
máskor meg mint a versenyló szaladt.
Viszonylag kevés volt benne az öröm,
ám fájdalom az bővebben akadt.
Mindig vágytam rá, hogy nyugdíjas lehessek,
mert sok helyi baj akkor már nem kísér,
most az vagyok, és sokkal nyugodtabb,
bár a fájdalom így is sokszor elér.
Tudom, sokan nem értenek ezért meg,
de én örülök az öregségnek.
(Budapest-Sasad, 2012. február 27.)