Szállok szállnék a szélben
Borom égig emeljen
Éget a régi napsugár
Mi életet adott, rég volt már
Száll száll, senkisem száll
Rabszolgák hada üzenne rám:
Élet adó őszi szél
Rád várt minden falevél
Eljött a tavasz, s mit igért?
Égen csillanó Napfényt
Szállna lelkünk a fény küszöbén
Beljebb szállna, mint én
Én is eljöttem, s ég a szél
Melege vár, de éget. miért?
Vártam a lányt, de nem jött még
Szép az álom, de mitsem ér
Kár, hogy várok, mást is kéne még
Tenni e világért, s mit e világ tenne még
Az a vágyat elvetné
S égen magasan zengené
Várok reád míg élek én
Vágyom, várom a napfényt
Kéne, héjj! Kéne még!
S várok, mint egy elveszett postai küldemény...