Sajnáltatva
Írta: nvicus Dátum: Február 28 2012 12:54:36
Gy
Csend, magány, botorkáló múltba néz.
Sűrűsödő, merész álmok kísérnek
Félve, bátortalanul, de megbékélve.
Teljes hír
Csend, magány, botorkáló múltba néz.
Sűrűsödő, merész álmok kísérnek
Félve, bátortalanul, de megbékélve.
Huncut mosoly fut ráncaid között
Barázdák mutatják az eltelt idő napjait
Sápadt, lelassult ésszel,
kevés erővel fogadni mindazt mi vár,
Ez a könyörtelen igazság.
Talpunk alatt a megvénhedt út,
Mely már lassan járhatatlan, kétlábon jár már,
Bottal kapaszkodik beléd.
Ösvény visz, kísértenek a bajok,
Már a bűnre gondolok, szívemet vigasztalom,
A szenvedés emlékeztet, miközben sebeimet nyalogatom.