Egek felé
Írta: farkas viola Dátum: Február 28 2012 17:00:06
V

Egek felé kiáltozik kesergésünk,
Földi förtelemből, hova meneküljünk?
Mindenütt kérdések: hogy kell változtatni,
Mindenki szeretne jobb úton haladni.

Teljes hír

Egek felé

Egek felé kiáltozik kesergésünk,
Földi förtelemből, hova meneküljünk?
Mindenütt kérdések: hogy kell változtatni,
Mindenki szeretne jobb úton haladni.

Rossz ez a Világ, de ugyan mitől oly rossz
Ne rágalmazzunk mást, mert pont mitőlünk rossz!
Közös erővel mi mindent elkövettünk,
Hogy az önpusztító, lejtőre kerüljünk.

Nézzük csak sorjában, szálljunk már magunkba,
De el is mehetünk az Isten Házába,
Onnan egyszerűbb a Törvényt betartani,
Ez a tökéletes, nem kell bizonygatni.

Régen elfordultunk az ősi törvénytől,
És most háborgunk, a következményektől,
Időtlen idők óta tornyosul a bűn,
Emiatt szenvedésünk soha meg nem szűn.

Egyet tehetnek az Igazság keresők,
Változni akarók és jóra törekvők,
Bűnbánással bensőjükbe bevonulni,
Világot elhagyva, az Istent keresni!

I. Parancsolat: „Én vagyok a te Urad, Istened!”
Ez volt a bevezető: témát folytatva,
„Szeresd Istenedet teljes szívedből,
Szeresd lelkedből és teljes elmédből”.

II. Parancsolat: „Ne csinálj magadnak faragott képet!”
Ez jelenti az első Parancsolatot,
A második igencsak fontosnak mondott.
„Szeresd felebarátodat, mint magadat,
És ne tegyél neki semmiféle rosszat.

Nem kell bálványozni senkit és semmit,
Mert a bűnök önmagukat megbüntetik,
Amint homályosul a mi istenhitünk,
Erkölcsünk eltűnik, vak lesz tekintetünk.

Melyek a bálványok? Minden, mi nem munka,
Istentelenség, játékok imádata.
Erkölcstelen fertő, meztelen testiség,
Romboló szokásoktól való függőség.

Jobb, ha tartózkodunk heves érzelmektől,
Ez megvéd bennünket nagy veszedelmektől,
Minden rossz tévelygés büntet több íziglen,
Áldott a törvénytartó ezer íziglen.

III. Parancsolat: „A te Uradnak, Istenednek nevét hiába fel ne vedd!”
A harmadik parancsolatra figyeljünk,
Isten nevét hiába ne emlegessük.
Ő a mi Teremtőnk, Élet-Halál ura,
Legbensőbb templomunkban van az otthona.

Fölösleges szavakban ne esküdözzünk,
Urunk, Istenünk neve, szent legyen nekünk.
Megilleti Őt a legnagyobb tisztelet,
Ő az Atya, az Igazság és Szeretet.

IV. Parancsolat: „A szombatnapot megszenteld!
A negyedik ponton elgondolkozhatunk,
A vasárnapokon, amit be nem tartunk,
Fontosabb nekünk az ünnep, szórakozás,
Nem is látszik rajtunk meg az istenáldás.

Hat napon át kellene csak munkálkodni,
A hetedik napon Istenhez fordulni.
Bőven lenne miért, hálákat mondani,
A sok munka után, békében nyugodni,

Hogy újfent kaphassunk az életerőből,
Hogy győztesen kerüljünk ki küzdelmekből,
Hogy örömteljes legyen minden munkálkodás,
Be kéne tartani, közel az elválás!

V. Parancsolat: „Tiszteld atyádat és anyádat!”
Az Ötödik Parancs: szülők tisztelete,
Aki nem tartja be, annak nagy a vétke,
Amit kapunk mi most, fel is háborodunk,
De, ha visszatekintünk, ilyenek voltunk.

Jó, vagy rossz családba születik egy gyermek,
Éppen azok jók hozzá, ők megfelelnek.
Megpróbáltatások, előre eldöntve,
Így lesz az ő sorsuk beteljesedve.

Nem véletlen ez a parancs a gyermeknek,
Mert sokszor ellenállnak a szüleiknek,
A kapott szeretetet ő is átadja,
Hogy nem kapja vissza, ő is majd fájlalja.

Szülő kötelessége az irányítás,
A gyermek dolga, a jó tanulás,
Jót rögzíteni, rosszat meg kiirtani,
A szülőnek ezt mindenképp el kell érni!
Aki nem tanítja meg gyermekét jóra,
Azt az élet erőszakkal kisajtolja,
Homokban játszadozni gyermekként lehet,
Felnőtt korban gátol a lelkiismeret.

A parancsok betartása kötelesség,
Isten akaratához engedelmesség
Szükségeltetik, hogy mélybe ne merüljünk,
Hanem kegyelemmel felemelkedjünk.

VI. Parancsolat: „Ne ölj!”
Az Élet szent dolog, mert Istentől való,
Minden jó bennünk él, ami boldogító,
Ne öljük az Életnek semmilyen formáját,
Hagyjuk, hogy meghozza a maga virágát.

Gyilkoló szerszámot ne vegyünk kezünkbe,
Ne támadjunk rá, az Isteni Törvényre,
Aki fegyvert fog, az általa pusztul el,
Amit ő okozott, neki viselni kell.

Lehet embert ölni gyűlölet-érzéssel,
Gyötrő gonoszsággal és szenvedtetéssel.
Lehet ölni szóval és egy tekintettel,
És az ebből eredő következményekkel.

Harag, önzés, hazugság villamossága,
Fellobbanó indulatok kiokádása
Rá, a másik emberre, kire haragszik,
Ördögi lelkülettel könnyen megöli.

Elfojtani haragot és gyűlöletet,
Helyette beiktatni a szeretetet,
De nagy váltás lenne ez mindannyinknak,
Isten segítené határozásunkat

VII. Parancsolat: „Ne paráználkodjál!”
„Ne paráználkodjál!”, mondja a hetedik,
Mely a „Ne ölj” után most már következik.
Ugyanolyan borzalmas, mint a gyilkosság,
Jól jegyezzük meg: ez a paráznaság!

Akit Isten jónak lát, életbe hívja,
De a bűnös, nem szólhat Isten dolgába
TILOS a következményekkel játszani!
Amit Isten elzár, TILOS nyitogatni!

Szeretet, szerelem, földöntúli érzés,
Felrémlik az egykori boldog létezés,
Azt a BOLDOGSÁGOT keressük, kutatjuk,
Melyet itt a Földön meg nem találhatjuk!

Meg kell az embernek tanulni, szeretni
És békességben a családban meglenni
Ha két ember közé belép egy harmadik,
Az már paráznaság, az egység felbomlik.

Új kapcsolódások lesznek megteremtve,
Sátáni erőket hoznak új életbe,
Különböző testek összeolvadása,
Csúf betegségeknek lehet melegágya.

Vérfertőzés maguknak, s gyerekeiknek,
S a tőlük származó, következőknek.
Nyissuk ki szemünket, gondolkozzunk rajta,
Miért van Istennek TÍZ PARANCSOLATA?

Az ifjú, fiatal nyugodtan vétkezik,
Nem nézi azt, hogy kivel kapcsolódik,
Itt van az eredmény, láthatjuk magunkon,
Mint megyünk beteges, öngyilkoló úton.

Az Úristen teremtése: férfi és nő,
Beteg az, az ember, ki ettől eltérő.
Aki belenyúl a Természet Rendjébe,
Megtapasztalhatja, minek megy elébe!

Isten megáldotta az ember házasságát,
A gyermekek nemzését, párok tisztaságát,
Egyazon értékű nemzeni, gyilkolni,
Összevissza többekkel paráználkodni!

Ismétlem: szeretni, megint csak SZERETNI,
Ezt kell megtanulni és megbocsátani!
„Nem jó az embernek egyedül lenni”!
Igyekezzünk társunkat szívből szeretni!

VIII. Parancsolat: „Ne lopj!”
Azt hisszük, hogy a lopás, csak a tolvajlás,
Napirenden történő, fortélyos csalás,
Lop az önző ember, aki uralkodik,
És lop, ki munka nélkül vesz el valamit.

Az ember vágyódik a PARADICSOM után,
De nincs Isten-kapcsolat, ez az a hiány,
Keresi vágyai kielégülését,
Ki is használ minden lehetőségét.

Az ember tökéletlen és erőszakos,
Jó hajlandóság helyett, inkább gonosz,
Tetteiért nem vállal felelősséget,
Nem tartja be végképp a kötelességet.

Tudjuk, fejlődni kell és jól munkálkodni,
Nem szabad a talentumot elherdálni.
Nem jó a lélektelen, figyelmetlen munka,
Lopja a világot, társait is lopja.

Munkások dolgoznak a mindennapokért
De nem kapják meg az érte járó bért,
Ott van mellettük a nem dolgozó lopó,
Aki kénye-kedve szerint kiforgató.

Az, aki a kevéssel nem elégszik meg,
Mind többet akarva, vágyai után megy.
„Ne lopj”, mondja az Isten Törvénye,
Mégis lop a kapzsi telhetetlensége.

Ne vegyük soha el a más igazságát,
Ne rendítsük meg a másik bizalmát,
Ne hazudjunk sohasem, mert az is lopás,
Ahogy napjainkban, mindenhol szokás.

Igyekezzünk tiszta értéket szerezni,
Amelyet el tudunk odaátra vinni,
Hogy legyen majd egy hely, ahol pihenhetünk,
Teremtőnk Kegyelmével idvezülhetünk.

IX. Parancsolat: „Ne tégy a felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!”
Hamisan tanúskodunk? Ez igaztalan!
Ez hazugság, amely kijavíthatatlan!
Az emberek csak kis bűnnek ítélik meg,
Pedig súlyosabbak, mint az előbbiek!

Ellenszenvből, bosszúból rosszat ne mondjunk,
Embertárs háta mögött ne pletykálkodjunk,
Ne figyeljük más szemében a kis szálkát,
Lássuk meg magunkéban a nagy gerendát!

Ne keserítsük meg itt, egymás életét,
Ne romboljuk hamissággal Isten Törvényét,
Ne tévesszen a látszat csábos világa,
Csillogó hazugságok bő káprázata.

Figyeljünk: mely érzés van gondolatunkban,
Ha rossz, el kell nyomni, már a csírájában.
Sok tragédia volt hamis tanúzásból,
Gondoljunk Jézusra, a régen elmúltból.

IX. Parancsolat: „Ne kívánd a másét!”
Ismerjük a Biblia felsorolását,
Tudjuk vágyaink bírni akarását,
Nincsen oly sok dolog, amelyre ne vágynánk,
Nincs élvezet, szépség, melyet ne kívánnánk.

Ebből születik meg minden tragédia,
Ezek által szenved, minden emberfia,
De nézzük sorjában és el ne felejtsük,
Hogy miből is állnak, az emberi bűnök.

Uralkodás, önzés, ez legnagyobb bajunk,
Ebből látszik meg, hogy mi mindent akarunk.
Megállások nélkül hajszoljuk magunkat,
Keresve, kutatva a boldogságunkat.

Pedig, ha kevesebbel megelégednénk,
Békességben élnénk, nyugodtak lehetnénk,
Nem tartana fogva a pénzéhes világ,
Kívülre esne a földi nyomorúság.

Ki elégedett és örül munkájának,
A Mennyország részét mondhatja magának,
Öröm az élete, öröm a családja,
Hidegen hagyja a gazdagok világa.

Nem vágyódik nagyra, a Föld javaira,
Érzi lelkében: ez Isten akarata.
Megkapja a mindennapi kenyeret,
A testi erőket és szellemieket.

Gazdagnak segíteni kéne a szegényt,
De a többség nem lát, elfordítja fejét,
Vannak oly vezetők, kik a jót szolgálják,
Kik a haladó-világ szekerét tolják.

Látjuk, az egyensúly már csaknem felbomlott,
Mióta a Sátán, szabad kezet kapott,
Hogy miért is élünk ily nehéz életet?
Nem titok ez többé, itt van a felelet.

Jólesik nekünk a Sátán országában?
A rossz tulajdonságaink fogságában?
Szabad akarattal mindent eldönthetünk,
A poklot választjuk, vagy üdvözülhetünk!

Élünk itt a mának, kinek, hogy sikerül,
Mi lesz, ha a lelkünk, odaátra kerül?
Gondolunk-e arra, vándorok vagyunk itt!
Földi értékekből, nem vihetünk semmit.

Valamiért lettünk szegények, gazdagok,
Jóra törekvők, vagy utolsó bitangok,
Ott, fenn, a Törvény előtt, minden kiderül.
Onnan, egész biztos, senki nem menekül!

Élet-iskolánkról el kell majd számolnunk,
Kapott értékekkel hogyan gazdálkodtunk?
Szeretjük-e Isten szívünkből, lelkünkből,
És a felebarátunkat mindenestől?

Mit tudunk mi tenni, most, a mi időnkben?
Szörnyű gonoszságok fertelmességében?
Mindenkiben ott van az ISTENI SZIKRA,
Az biztosan mutatja, mi az ő ÚTJA.

Végül, ne felejtsük el:
SORSUNKAT A LÁTHATATLAN IGAZGATJA,
LÉTÜNK MEGSZÜNTEKOR, ODATÉRÜNK VISSZA!
Ámen