H.Gábor Erzsébet
Egekbe repítve…
Egekbe repítve szegted a szárnyamat,
remegő szívemmel hiába vártalak,
nem hoztál takarót, mint ahogy ígérted,
pedig a világot adtam volna néked.
Amikor zuhantam tudom, hogy ott voltál,
mikor földet értem hátra sem fordultál,
eldobtál magadtól mindent, amit adtam,
szárnyatlan madárként egyedül maradtam.