Lélek vagy bennem,
anyagtalan salaktalan alak,
magamban dallammá kottáztalak.
Langyos tavaszi szélnek lágy fuvallata,
vihar utáni csendnek fűszeres nyári illata.
Színes őszi falevelek pergő zizegése,
téli hópelyhek csillagos fehérje.
Versek vigasza, panasza
szavakban, képekben,
ritmusban, rímben,
dobogó szívben.
Fogadj el engem,
mint lélek a lelket,
mint a szív fájó szerelmet...
Életet az évek csillanó gyöngyének,
versemben, álmomban rólad szól az ének.
Érzem, nemsokára majd véres virágot találsz...
fogadd el tőlem akkor a búcsúzó, gyönyörű halált.