Üres már a fészek,
csak egy tojás zápul,
bár meglehet ő is
rosszul van szagátul,
mégis csendben lapul,
pihe-puha párnán,
csibe-sincs fejében
gondolatok zsák szám.
Mi lett volna, hogy ha
idejében kikel,
meszes héjú burkát
áttörve szétkémlel?
Hogy vajon milyen is
a nagybetűs ÉLET,
meg kell-e élned,
vagy elég, ha nézed?
Megérinthetők-e
a távoli képek,
s fekete- fehérből
a színekbe lépnek?
Édes-e a kezdet,
s keserű a vége,
lehet kétoldalas
a feldobott érme?
Kinek kell a válasz,
ha meg több a kérdés,
agyaljon rajta, ki
fizeti a révészt.
S lapul tovább csendben,
pihe-puha párnán,
a megzápult tojás,
nem létét nem bánván.