Hová tűntél kis boszorkány
ellopva a szívemet,
erdő mélyén megtalálod
hóvirágod, kincsedet?
Hóvirágod hozod nekem
Napsugárral integetsz?
Megbocsátom minden bűnöd
hogyha engem úgy szeretsz
ahogy régen ifjúkorban
szenvedéllyel titokban,
erdő mélyén csókolózva
nem is jártunk tilosba'
Madár dalolt szép hajnalon
hallgattuk a szél szavát,
azt suttogta mindíg együtt
hallgatjuk a muzsikát!
Óh' mily szép volt andalogva
fenyveserdő rejtekén,
azt suttogtad a fülembe
gyere kedves, légy enyém!
Oly' szép volt ott eggyé válni
simogatott lágy szavad,
édes kéjes muzsikaszó
újra adtad önmagad!
Figyeltük a fodros felhőt
mosolygott ő csendesen,
Nap sugara ránk kacsintott
óh' de szép volt istenem!
Átölelt a kéjes mámor
szép szerelmünk kezdetén,
valóság volt, nem csak álom
ismételjük, légy enyém!
Most már kicsit megpihenve
megöregszünk csendesen,
emlékezünk elmerengve
csókolom a lelkedet.
Idős korban szép az élet
mert te itt vagy énvelem,
nem számít, hogy mennyi perc az
ami veled jut nekem.
Hatvan felett szép az élet
ábrándozzunk kedvesem,
erdő mélyén sziporkázva
csak fogd jól a két kezem!
Simogat a lágy fuvallat
csókot nyomsz az orcámra,
simogatod ősz hajamat
várunk még a csodára!
Csodára, mely vár még reánk
szeretetünk végtelen,
megküzdöttünk életünkért
azért, hogy még szép legyen!