A kísértet monológja
Írta: Dalila Dátum: Június 14 2007 20:34:16
**********
"Téged pedig távolról figyelt a lelkem"
**********
Teljes hír
Ma úgy ébredtem, hogy minden más volt,
Már nem úgy ragyogott rám a hold
Feküdtél csendben, aludtál mellettem
S én közben egyedül a halálé lettem.
Aludtál, álmodtál szépr?l és jóról
Még nem tudtál semmit a nagy fájdalomról,
Ami reggel ért téged mikor hozzám fordultál,
Hogy egy szokásos reggeli csókot kolduljál.
Testem feküdt a h?s ágyban ridegen,
Arcom és b?röm fehérebb volt hidegen.
S Te nem hitted el, hogy igaz lehet,
Úgy gondoltad, örökké veled leszek.
Csak ültél csendben, s nézted testem.
Téged pedig távolról figyelt a lelkem,
Ahogy ültél s folytak könnyeid,
Vörössé váltak gyönyör? szemeid.
És átéltem veled a fájdalmakat,
Azt hitted nem élsz meg új napokat,
De fekete hajad rég ?szbe váltott,
S egyedül taposod a szürke világot.
Én nem hagytalak el téged egyetlenem,
Nem tudtam nélküled létezni sohasem.
Minden éjjel, csak úgy, mint ma,
Míg alszol, veszlek a karjaimba,
S Te alszol, boldogan álmodsz tovább.
Lassan csendben telnek az éjszakák.
Megöregedtél, csak úgy repül az élet,
De én tudom mindig enyém a szíved.