Hajnali Gondolat
Írta: goethe Dátum: Március 01 2012 20:49:42
V
Magam elé engedtelek,
Te élő, szent gyönyör.
Mögötted vonultam,
S legeltettem elmém, fantáziám,
Teljes hír
Magam elé engedtelek,
Te élő, szent gyönyör.
Mögötted vonultam,
S legeltettem elmém, fantáziám,
Adhattál volna bíztatást,
Egy pillanatra pillegő pillantást.
Újra láttalak és elképzeltem,
Méltó vagy az ajándékra.
Adni Neked ritka gyönyört,
S ott hagyni utána.
De mégis oly szép a szemed,
Hasonlítasz is Múzsámra!
Szép ajkaiddal úgy játszol,
Mint tavasz az orgonával.
Megcsókolnám ajkaid,
Gyengéden levetkőztetnélek,
Éles perverzióval, habzsolnám
Tested, szent köteléked!
Azt amit adnék, sosem felednéd,
Az az ajándék örökké említenéd,
Szégyenlenéd is, hogy kitől kaptad,
S azt, hogy engedted, de nem bántad!
Nem szeretlek, de tested oly gyönyörű,
Tökéletes és vonzó, oly nagyszerű.
Elképzeltem azt, hogy Velem vagy,
S végezetül nem is köszönünk egymásnak!
2011.02.04.