Nem tudtam levenni róla, s megesett rajt a szívem;
Szemem sarkából ki szökött a könny-csepp,
Mert oly okos, bátor türelmes kisgyermek!
Bátran szembenéz egy sötét világgal,
Nem hátrál meg semmitől, s dacol!
Egy ismeretlen világgal! Szavai, mit
Édesanyjának ejtett, meg kérdezte!
Anya ugye nem halok meg!
E szavak sebet ütöttek szívemen,
S mérhetetlen dühöt éreztem lelkemben!
Dühöt, mert nem tudok segíteni,
E gyermek világtalanságát végig kellett nézi.
Lelkemmel, éreztem édesanyja szenvedését!
És a tehetetlenségnek különös érzését.
A kisded, csendesen játszott kicsiny babájával,
Közben beszélgetett drága, édesanyjával.
Aranyos hangon elkezdett dalolni!
Szívesen hallgattam… Az érzéstől, nem tudtam
Szabadulni.
Bájos kicsiny hangja megütötte szívemet,
Szeretete felmelengette érzékeny lelkemet.
Mily bátor erős kis gyermek, Légy áldott!
Minden e világi csalódástól, Az ISTEN, óvjon meg!