Egy tó partján éjtszaka.
Írta: Artakos Dátum: Március 05 2012 05:34:00
V
A tó tükrén játszadozó holdfény.
Halk csobbanások, felharsan egy unka.
Valahol egy csónak evezője csobban.
Valahol keleten halvány fény dereng.
Teljes hír
A tó tükrén játszadozó holdfény.
Halk csobbanások, felharsan egy unka.
Valahol egy csónak evezője csobban.
Valahol keleten halvány fény dereng.
Lassan eltűnik a sötét éjszaka.
Földünk, mint hatalmas golyó,
gördül az űrben, siklik csendesen.
Egyik felét melengeti a Nap,
a másik az űr felé tekint,
hol minden hideg és kietlen.
Pedig ott van a titkok tudója.
Onnan jön minden erő, hatalom!
Ami mozgatja az Univerzumot.
Aki lát, hall és tervezi a jövőt!
Tőle van a víz, a völgy és a halom.
Minden virág, állat, pillangó és ember,
akik nyüzsögve betöltik a Földet!
Maga a Föld, a Nap és a csillagok!
Távoli ködök és csillaghalmazok,
a fény, a hő, a mozgás és az élet.
Az erő,onnan jön az Űrből!
Sugárzik áldással szerteszét.
Minden élőt megtölti erővel,
békességgel és uj akarással,
hogy folytathassa tovább életét.
Az éjszaka eltűnik a fény,
nyugalmat akar mind aki él,
aki nappal tette amit tett.
Gyűjt erőt az új feladatra,
a napra, ami majd neki kél.
Kinek szól a pillangók pompája?
A virágszirmok csodás színei?
A madarak tollának mintája?
Ég kékje,napnyugta bíbora?
A szépség, az égbolt fényei?
Az embernek adatott e világ!
Ő élvezője, ami létezik.
Neki nyílik itt minden virág!
Annak, aki itt él e Földön!
Mert ezekben ő gyönyörködik.