Olvasss el engem
Írta: Neftrix Dátum: Január 03 2008 17:34:46
Olvass el mindent, ha már nem leszek
ha már hideg föld öleli körül lángoló ifjú szívemet
Teljes hír
Olvass el mindent, ha már nem leszek
ha már hideg föld öleli körül lángoló ifjú szívemet
nyiss fel minden füzetet, jegyzetet
kutasd át összes tankönyvemet
szedd el? fiókom mélyér?l az összegy?rt papír-fecniket
olvass, olvass el mindent
mit mikor éltem megtiltottam neked, most szabad
olvasd hát el titkaimat.
A füzetek részleteket rejtenek,
más ihlette, talán nem is érdekel senkit sem
nincs eleje, se vége
a gyilkost sosem fogják el, a jó meghal
és soha nem szakad vége a szenvedélyes, forró szerelmes csóknak.
Bár van ott kész m? is, érdekes
saját gondolat, talán megcsodálják páran
mutasd meg másnak is, hogy ne vesszen el halálommal teljesen a nevem.
Jegyzeteimben rímeket találsz, miket összetéve
lírikus, kicsit szomorkás, néhol lángoló,
máshol ábrándozó verseket kapsz
mik talán nem érnek sokat, de te megtudhatod bel?lük azt,
amit soha senkinek nem mondtam.
A fiókomban s a szobám padlóján sincs sok
teljes m?, nagyrészt részletek, apró gondolatok
mik jelentését talán csak én értem,
de bízom benne, hogy id?vel te is rájössz
mit akar közölni veled a tépett-összegy?rt
papírra szórt, jegyzeteimb?l számkivetett pici m?.
Bizony. Kezem alatt sok minden született,
minek csupán morzsáját mutattam meg neked
embereket teremtettem, kik bábjaim voltak
életet adtam és életet oltottam
isten voltam a saját világomban.
Ezt csak akkor tudod majd meg, ha már nem leszek
talán megsiratod e sorokat, kezem nyomát
mi oly sokat alkotott, s most arra kér
olvass el mindent, mit valaha írt.
Mert én nem halok meg soha, ott leszek az álomvilágban
amit magam alkottam
ott lehetsz velem, ha olvasod, ha tovább írod, mit én félbehagytam
ha világom alkotójává emeled magad
Te lehetsz a sor folytatója a mondat vége
Te adhatsz neki címet és akárhányszor kezedbe veszed
az én munkámat látod majd benne, s csak annyit suttogsz
- bele a légbe, hol tán szellemem kíséri kezedet-:
Így tökéletes.