(A kép Ferenczy Noémi: Teremtés (1913.)
Radnai István:
GENEZIS ÉS GENETIKA
továbbadják a fényt egy kettős sejt
a önálló életre vágyik
a természet lehet bár selejt
egy árva ember áll itt
árva lesz mindenki lassan
hegyükre fagytak a kóbor istenek
csak kopár zivatar kürtje harsan
a képzelet nem hall benne
túlvilági zengzetet
a válasz nyers és durva erre
az állatok szelídek
mint a paradicsomban
az ember veszett szelindek
szeme többet kíván mint gyomra
hol hát a mérték virág s harmónia
ha elragad drog kapzsiság megalománia
tovább adták a fényt
a kettős sejt a napvilágra tárul
a női elv megtestesült lény
mely soha el nem árul
babusgat etet nevel
s a bölcsőben mégis szörnyre lel
anyja volt minden diktátornak
hová lett bátorság lovagi torna
hová lett a tudás a boldog reneszánsz
klasszikus mérték idea renonsz
a világ cseréptörés
érvénytelen minden kivéve az anyaságot
szerelem és ölelés
kiaszott sziken sorvadó virágok
lélek és érzelem futóhomok
a földünk atom nélkül is sivatag
beborítanak a lomok
asszonyok asszonya te szülsz és anya vagy