Nem szabadulsz soha többé ihletedtől
Írta: gyongyszem555 Dátum: Március 11 2012 05:02:43
H
Ne hidd azt, hogy elmész innen,
s nem írod a versedet,
ihlet-tündér veled marad,
szárnyalsz mint a képzelet!
Teljes hír
(Válaszvers Dellamama versére)
Ne hidd azt, hogy elmész innen,
s nem írod a versedet,
ihlet-tündér veled marad,
szárnyalsz mint a képzelet!
Elvarázsol szép szemével
mosolya a lét neked,
kopogtat a koponyádon
megszüli a versedet!
Nem pihenhet ő egy percet
elesel karon ragad,
nem szabadulsz soha többé
jobb ha megadod magad!
Nem győzhetsz a nagy csatában,
elveszíted háborút
ellene már nem is küzdesz
nem súg füledbe borút!
Oly sok kedves, szép kis ötlet
tornyosul az agyadban,
diktál ő csak hallgasd csöndben
leírod azt szavakban!
Bölcsességed édes burkát
felszakítja kedvesen,
mondanivalót is diktál
fejtegeti rendesen!
Vagy ha éppen szerelmes vagy
kitárod a lelkedet,
ihlet-tündér azon nyomban
ott terem a szíveden!
Azt suttogja, írd le gyorsan
hadd tudja meg a világ,
mitől szép az életed most
mitől nyílik sok virág!
Virág nyílik szép szíveden
boldogság az elixír,
édes vágyak tengerében
hadd legyen ez mindig így!
Börtönbe zár az ihleted
de ez édes, szép kapocs,
nem szabadulsz, ne is akard
tehetséged elkapott!
Minden egyes napon ott van
kis fejedben kopogtat,
ébredj kedves, írjál sokat
nem töri ő csontodat!
Pillekönnyű édes lénye
átsegít a gondokon,
szépen szól az üzenete
szeret ő nagyon-nagyon!