H.Gábor Erzsébet
Együtt ért minket az alkony
Együtt ért minket az alkony,
a rőt színű ősz derekán,
álmunkat vigyázta némán,
sok megfáradt levél a fán.
Tudtuk, hogy percünk mily drága,
s a pillanat aranyat ér,
életem eladtam volna,
a gyönyörű mosolyodér’.
Nemsoká eljön a tél is,
majd betakar fehér lepel,
nem félek meghalni mégsem,
mert akkor is velem leszel.