Névtelen
Írta: novenyke Dátum: Március 14 2012 14:46:32
MM
Mint forró kávét az újság, úgy ittad be magad,
A szívembe a színed, az illatod, a lényed marad.
Felkavar a düh, s az indulat, hogy tönkretetted,
Eddigi rendezett soraimat, Te észre sem vetted!
Teljes hír
Mint forró kávét az újság, úgy ittad be magad,
A szívembe a színed, az illatod, a lényed marad.
Felkavar a düh, s az indulat, hogy tönkretetted,
Eddigi rendezett soraimat, Te észre sem vetted!
Forró foltként ott ültél naponta a címlapon,
Hűvös emlékként ott maradtál az utolsó oldalon.
Összeragadt Tőled a múltam, s a jelenem…
Nem moshatlak ki a szívemből, nem tehetem.
Kétségbeesetten kutatnék megmaradt emlékemben,
De Te ott vagy már minden elázott fejezetemben.
Beleégtél lapos kis életem unalmas cikkeibe,
Nem rúghatok a sors rám aggatott bilincseibe.
Őrjöngve rohannék, hogy elég legyen végre:
De Te szemtelenül kifutsz a lapjaim szélére.
Kihűlve, de örökké ott maradsz, hogy elriassz,
Egyszer nem vigyáz az ember, s eltűnik a vigasz.
S nem veszel új újságot, új könyvet sem,
Ezt szárítod megunhatatlanul, véglegesen.
Néha beleszagolsz, hogy emlékezz a kávéra,
Megtanulod, nem vigyázhatsz jobban a máséra!
2011.12.06.