Nincs id?
Írta: Rhienna Dátum: Január 04 2008 11:05:22

---

Egy fekete sivatagban állok,
ahol magányosan, elhagyatottan várok.

---

Teljes hír

---

Nincs idö, se tér, melyet éreznék,
láthatatlan seb az, melyben elvérzek én!
Nincs szép, amit láthatnék,
fény és öröm mit követnék.
Egy fekete sivatagban állok,
ahol magányosan, elhagyatottan várok.
Nincs szellö, mely arcomhoz simulna,
s napfény, mely csendesen dorombolna.
Nincs kéj, mely fütené testem,
s nyugalom, mely mérlegben tartaná lelkem.
Nincs szép érzés és szerelem,
ezen érzéseket egyre csak feledem.
Robot vagyok, parancsra mozdul a testem
a létem az, mi megírja müködési elvem
s irányítja keservessé vált léptem.
Érezni vágyok s feledni könnyeim,
magam akarom irányítani a tetteim,
virágmezüvé változtatni lépteim
s ledobni magamról ólomnehéz láncaim.


Ha örömcseppek hullanak a homokra,
s jön egy vihar, mi azt felkavarja,
kell egy érzés mi elszállítja,
s egy gondolat, mi megállítja.
Ha csuklyám alá bújik a szél,
egy hang a fülemben halkan mesél,
s titkon izzik véremben egy elhalt remény.
Ha gy?lnek a felhök s készül a sereg ellenem,
kivont karddal s vérttel küzdenek meg velem.
Szüntelen a kék eget kémlelem,
de láthatatlan, ezért nem lelem.
Hallom a lépteket, mellyel közelednek,
érzem a párát, melyet sebtében kilehelnek,
érzem a dühöt, melyet nekem tartogatnak
s a halált, mellyel kínálgatnak.
Félek, hideg verejték kúszik le az arcomon,
nincs remény, mégsem tántoríthatok.
Fáradtan és könnyezve a mezöre állok
jö a láthatatlan ellenség, kit szellö képében meglátok.
Mint fekete éj kúszik az égre,
sápadtan tükrözödik a tó jeges tükrére,
ellopja a Holdat s az összes csillagot,
jéggé fagyaszt megannyi él? állatot.

Egy érzés, melytöl jéggé dermedek,
mégis : e harcban társakra nem lelek.
Ha kell, hát harcolok
ha cserébe érte nyugalmat és boldogságot kapok,
ha kell, hát meghalok,
lépteket s benne emlékeket hagyok.
Lassan a homok mélyére süllyedek,
s mindent mi fáj, örökre elfeledek!