Karod a karomba
Írta: lambrozett Dátum: Március 15 2012 09:39:59
V
Karod a karomba arcunkon mosollyal
megvívunk utunkba akadó gonosszal
nézz reám addig, míg látod a napomat
örökké harsogjuk a közös dalokat.
Teljes hír
Karod a karomba arcunkon mosollyal
megvívunk utunkba akadó gonosszal
nézz reám addig, míg látod a napomat
örökké harsogjuk a közös dalokat.
Szemed a szemembe fonódva lásson majd
fátyolként borul ránk egy selymes, bársony-hang
azt súgja, susogja minékünk kedvesen
jöjjetek, éljetek boldogan kettesben.
Tested a testemmel alkosson egységet
nem számít az sem, ha tűz lángja eléget
hamuból születik megérett szerelmünk
hogy példaként álljon: ekként kell szeretnünk.
Füled a fülemnek mondja el bánatát
amiért hasztalan -évekig- vágyad várt
azt is, hogy elhittük: az együtt nem lehet
köveket dobáltak miránk az emberek.
Szíved a szívemhez lakatolta magát
dobogják közösen vérünknek a szavát
ütemesen siklik ereinkben tova...
többé sosem akad benne el a sóhaj.
Lelked a lelkemhez szövődött mostanra
álmom nem nyúlhatott volna már hosszabbra
te lettél az, aki beteljesítetted
összes feléd hajló ábrándos hitemet.
Messziről jöttél meg, ledűtve gátokat
és míg lábaddal tiportál határokat,
visszatért a lét s virágot hajtott az ég
melynek mezején százszor kékebb folt a kék.
(2012.03.10.)