Egyetlenem...
Írta: iytop Dátum: Március 18 2012 14:41:31
V
Nem mintha számítana hosszú utad előtt immár
Nehéz az álmod, mit a nem lét kíván,
Egyetlenem, gyermekem ...
Csak itt a cinteremben tudok beszélni veled.
Teljes hír
Egyetlenem, gyermekem,
Venyigém, kis lelkem,
Gyere, beszéljünk egy cseppet,
A cinteremben, ott a kapu mellett,
Mert veled csak ott tudok beszélni,
Szélként, a kék kökény bokrában bújdosó ként.
Ó, milyen fekete utat választottál ?
Sem a dombon, sem a réten,
Nyereg nélkül, hátas nélkül,
Domb alatt, a rét alatt,
A szél hátán
A mélybe hulltál.
Egyetlenem, gyermekem,
A halál, a rossz halál oly kegyetlen,
Sunyin jön s ha a kezét az asztalra teszi,
Tágas lesz a szobánk Peti,
S ha létrára áll,
Kint tágasabb lesz,
Ezt így látja apád.
S ha nem történt volna ez Tavasszal,
Megrekedt volna a kakukk hangban ...
Az emberek szántani mentek,
A gólyák csak jöttek és jöttek,
Virágokkal tűztem ki a helyet,
Selyemből akartam varrni ajtaját neked,
Nem mintha számítana hosszú utad előtt immár
Nehéz az álmod, mit a nem lét kíván,
Egyetlenem, gyermekem ...
Csak itt a cinteremben tudok beszélni veled.