Ella W. WILCOX: ŐSZI, LÁNYOS ÁLMODOZÁS
Írta: Szollosi David Dátum: Március 19 2012 07:29:07
M
Egy rózsát téptünk, te meg én,
A nyárias melegben,
A látványát, az illatát
Együtt élveztük ketten.
Teljes hír
A GIRL'S AUTUMN REVERIE
We plucked a red rose, you and I
All in the summer weather;
Sweet its perfume and rare its bloom,
Enjoyed by us together.
The rose is dead, the summer fled,
And bleak winds are complaining;
We dwell apart, but in each heart
We find the thorn remaining.
We sipped a sweet wine, you and I,
All in the summer weather.
The beaded draught we lightly quaffed,
And filled the glass together.
Together we watched its rosy glow,
And saw its bubbles glitter;
Apart, alone, we only know
The lees are very bitter.
We walked in sunshine, you and I,
All in the summer weather.
The very night seemed noonday bright.
When we two were together.
I wonder why with our good-by
O'er hill and vale and meadow
There fell such shade, our paths seemed laid
Forevermore in shadow.
We dreamed a sweet dream, you and I,
All in the summer weather,
Where rose and wine and warm sunshine
Were mingled in together.
We dreamed that June was with us yet,
We woke to find December.
We dreamed that we two could forget,
We woke but to remember.
__________________________________
ŐSZI, LÁNYOS ÁLMODOZÁS
Egy rózsát téptünk, te meg én,
A nyárias melegben,
A látványát, az illatát
Együtt élveztük ketten.
A rózsa – holt, a nyár – csak volt,
Zord szél panaszt sír egyre,
Elváltunk már, de szívünk fáj,
Tüskék maradtak benne.
Édes bort ittunk, te meg én,
A nyárias melegben,
Úgy gyöngyözött két korty között,
Hogy borzongtunk mi ketten.
Néztük a bort, oly piros volt,
Buborék villant benne,
Árván, tudod, a seprő ott
Nagyon keserű lenne.
Sétáltunk nappal, te meg én,
A nyárias melegben,
S ha este lett, a fényeket
Csodáltuk mind a ketten.
Furcsálltam bár, egy búcsú már
A rétre, völgyre, dombra
Örökre pont’ oly árnyat vont,
Mint együtt járt utunkra.
Álmodtunk édest, te meg én,
A nyárias melegben,
Napfényt és bort, rózsacsokort
Kevertünk hozzá ketten.
Június múlt, ránk álom hullt,
S ébredtünk decemberre,
Álmunk lehet, hogy feledett,
Mi keltünk – emlékezve…
________________________