Érzések kondérja
Írta: lambrozett Dátum: Március 21 2012 19:22:41
V
Tengernyi érzésnek egyetlen kondérja, testünk
ad lakhelyet mindannak, mi szép-fájdalmas terhünk -
amivel kavarjuk, a fakanál magunk lettünk...
s küzdelmünk a bensőnkkel, hogy vesztünk-e vagy nyerünk,
Teljes hír
Tengernyi érzésnek egyetlen kondérja, testünk
ad lakhelyet mindannak, mi szép-fájdalmas terhünk -
amivel kavarjuk, a fakanál magunk lettünk...
s küzdelmünk a bensőnkkel, hogy vesztünk-e vagy nyerünk,
ezt bizony nem szabadna háborúként megélnünk.
Hisz míg fiatalon rugalmasan hajlik lelkünk,
évek szálltával erősebb fűszerrel keverünk.
Az ízekhez módjával, komótosan felérünk.
Egyre érettebbé válunk a kornak ölében,
bár ringat bennünket, s néha elrejt köntösében -
altatót ne várjunk tőle, tűnt évek tövében.
Kevergetve a bennünk gyülemlők özönében,
üstházunk gazdagsága úgy telődik gőzében,
hogy fürdik a boldog mámor élet-örömében.
S ha figyelnénk bensőnkre a szívünk börtönében,
kinézhetnénk rácstalan ablakán, özön fényben.
Akkor megláthatnánk azt is, amit elfeledtünk,
amit a nagy kifőzésben lehet, hogy megettünk (?) -
szétcsócsáltuk, porrá-rágtuk, amíg öregedtünk
a maradék-csonton pedig azon főhet fejünk,
vajon melyik hová tartozott, "élőként" belül.
Vallom, az ötödik x után, eleget töprengtünk
már az élet-hintán. Feltöltődve kéne vennünk
kincsünk, mert gazdagság tölt fel minket, bennünk.
Nyurga perceket tölteni ezzel... mi késztetett?
talán az, miről beszélni alig-alig lehet -
mert igen, megváltottuk az irányító jegyet,
és uralni próbáljuk a bánatot, szerelmet,
meregetnénk ki fájdalmat kínt és veszedelmet,
fazekunkba csakis öröm, boldogság kereskedhet.
De hallgatjuk a tényt, miként parádésan nevet
felénk a sors: teremtve ember, ez mind neked lett!
...és ez alól felmentést még soha, senki nem lelt.
(2012.03.18.