Rózsa nyílik harmatos nyárban,
Verőfény nyújtogatja nyakát,
Csend éled s az élet az árban,
Mosoly ébreszti szem bogarát.
Fátyolpille röppen előtted,
Tiszta lelkeket meglátogat,
Örvendve illeg most mögötted,
Féltett zugát szíved tárogat.
Pillangóm tudja merre járok,
S azt mibe merül a képzelet,
Fűszálon ringva súg egy álmot,
Higgy neki, röptében éledek.