Fásultan
Írta: Eta-Etusom Dátum: Március 24 2012 12:58:37
V
Mennyire vágytam a hangra,
Töredéknyi kis dallamra,
Bevilágítaná lelkem,
Messzire visz, s nem enged,
Teljes hír
Mennyire vágytam a hangra,
Töredéknyi kis dallamra,
Bevilágítaná lelkem,
Messzire visz, s nem enged,
Rettegve libben a hajam,
S együtt neki megyünk a falnak,
Vacogó szívvel magamnak
Raktam a téglát, hogy ne halljak
Azt, amit mást se bán,
Ha a szava éppen arcon talál,
Miért-kedves furcsa talány,
Ha fáj a másik mellett a magány.
Lennék más és más, miegymás,
Mikor úgy fáj az ostorcsapás
Véreres, vörös látomás,
Tiéd volna a sors, te vagy a kovács,
Hol izzó fantomként utakat róva,
Húznak karóba, ha üt az óra,
vérbe borult szemmel a hóhér
Engem gyilkol, de ő persze jól él,
Hol az idő a megfizethetetlen, a pénz nem siker,
A sajgó fájdalom meg csak egy fura inger,
most mikor, a nyúl viszi a puskát,
Vastagon nem hazudik a push-up,
Nem is kell alkohol,
Kínkeservest zokogj,
Sírhantod szemlélik, mondják: "jó lett",
Köpni-nyelni,"Nomen est omen."