Ha elmondhatnám...
Írta: Eve Dátum: Január 05 2008 05:27:16

---

T

Bárcsak szavakba tudnám önteni, amit most érzek,

---

Teljes hír

---

Bárcsak szavakba tudnám önteni, amit most érzek,
De nem tehetem.
Ajkam nem nyílik szóra, pedig mily jó volna mindent?l megszabadulni,
Az életet oly hirtelen hátrahagyni.
Azonban ezt ismételten nem tehetem.
Nem adhatom el az ördögnek a lelkem mert úgysem értene meg engem.
A pokol tornácán állnék s onnan néznék le a gyötr?d? lelkekre.
Egy vagyok közülük érzem.
Ám mégsem tartozom hozzájuk.
Hová is?
Már magam sem tudom eldönteni.
Elvesztem félúton a két világ között, a valóság s ábrándok között.
Azt mondják a barátaim ne hagyjam veszni a lelkem s kezdjek élni de merészen.
Akarj merni s a fájdalomból er?t meríteni!
A fájdalmam a napok teltével egyre jobban n?
S a félelmem táplálja azt.
Miért jobb félni mint megijedni?
Nem tudom.
Talán mert a legkönnyebb az elején feladni s így nem kell a következ? feladattal megbirkózni.
Nehéz szembeszállni a gondokkal miket nem mondunk ki
De helyettünk más mégis megteszi.
A szemünkbe mondja azt, ami minket nagyon kínoz.
Azt hiszi, hogy ezzel csak jót tesz, azonban nagyot téved.
Oly szánakozónak hallani az igazságot szinte idegesít?en hat a fülnek
A léleknek pedig vérigsért?nek.
Kiakarok bújni s hátra szeretném hagyni ami van.
De már rég feladtam.
Hogy miért?
Mert nem fog változni semmi sem hiába is változtatnék rajta.
Persze ilyenkor jön az ellenérv, és hol az akarat?
A vakmer? és elszánt aki mindenben melletted áll s ha netán jót s rosszat tennél egyaránt Akaratoddal tetted hát!
Ó igen!
Mily cinikus mindig is úgy állították be mintha fellettünk állna holott ki lóg a kötélen ha arra sor kerül?
Te vagy az akarat?
Jól hiszem hogy te?
Igaz hogy te hoztad a végs? döntést ám melletted állt az a bizonyos akarat.
Bennem nincs meg és nem törekedik el?re.
Mert ha egyszer el?re törne megállíthatatlan vérontás keletkezne.
Mély sebeket ejtenék másokon miket soha sem bocsátanának meg.