Hálátlan feladat
Írta: pisch_ferenc Dátum: április 02 2012 06:09:02
MM
Ha valahol járok és meghallom a lélek harangját,
Magamban mormolok egy imát,
És kérem a léleknek áldását.
Teljes hír
Az Úr, hálátlan feladatra szánt engem,
Rám bízta a lélek harangját, s remeg tőle lelkem.
Én vagyok a halálnak hírvivője!
Tőlem tudják meg első ízben a halál hírét,
És nem tudom megnyugtatni a hozzátartozók lelkét.
Mikor részt veszek egy gyászmisei szertartáson,
Nincs nagyobb szomorúság ezen a világon. Ezzel a lélek öröknyugodalmat nyer,
Akit az Úr, a mennyországba emel. Nincs szebb szolgálat,
Mint az Urat szolgálni,
De mikor valaki meghal,
Szörnyű kiharangozni.
Az érzés mélyen a szívemig hatol,
Azt hisszük, hogy itt maradunk örökre a földön,
A halál viszont mindent megcáfol.
Nehéz látni a szívfacsaró arcokat,
Úgy miközben én is folytatom lelkemben a harcomat.
Mindig visszatér a rémálmom,
Mikor kedvesemet a koporsóban meglátom.
Szeretnék nyúlni érte, hogy ki emeljem,
De nem érem el, és vérzik tőle lelkem.
Nehéz a hír vivőjének lenni,
Mert a múlt emlékei felszakadnak, És elkezdek könnyezni.
Mikor valaki meghal párás lesz a szemem,
Mert szeretem az embereket, és nehéz lesz tőle a szívem.
Ha valahol járok és meghallom a lélek harangját,
Magamban mormolok egy imát,
És kérem a léleknek áldását.