Így kezdődött...
Írta: Dellamama Dátum: április 03 2012 06:42:23
MM
Nem lettem én író, csak néha írok verset
Más szakmát űzök, mit nagyon kedvelek
Nem arra születtem, hogy legyek nagy költő
Magamat csak így nevezem "Én a verselő-nő"!
Teljes hír
"Élni és írni is úgy kell, mintha
minden cselekedetünk az utolsó lenne!"
- Mondta Aranka Néni, az irodalom-tanárnő a gimiben.
A kis "Önképző-körben" nézte írásomat és megjegyezte:
Gyermekem, egész jó mit írsz, csak figyelj,
a szerkezetre és jobban rímelj!
Ismételgettem tanácsát sokszor magamban,
Versben gondolkodtam,rímet fabrikáltam
Kis noteszembe gyakran firkálgattam,
Fantáziáltam, néha igaz történetről írtam
Mindig szerettem verseket olvasni,
Néha iskolai ünnepeken el is szavalni
Bár sok kedvencem volt, de leginkább Petőfi
Szerettem, hogy mesélt és könnyű elemezni
Kis szünet után újra kezdtem írni,
Megint eszembe jutott Aranka Néni
"Ne vedd szívedre, ha művedet silánynak ítélik,
Az írót művei védik, ha támadások érik!"
Boldogan öleltem Őt egy osztálytalálkozón
Átadott egy kis könyvet, fedelén nevét olvasom
Hát te hol tartasz "drága gyermekem"?
Válaszoltam neki szeretettel, kedvesen:
Nem lettem én író, csak néha írok verset
Más szakmát űzök, mit nagyon kedvelek
Nem arra születtem, hogy legyek nagy költő
Magamat csak így nevezem "Én a verselő-nő"!