Évszakok...
Írta: Jack51 Dátum: április 04 2012 06:08:57
MM
Mosolyognak tavasz bimbós virágai,
mint fiatal kornak reménye s álmai.
Gyönyörben ringatják a szenvedő kebelt,
miként a harmat, a szomjas virágkehelyt.
Teljes hír
Mosolyognak tavasz bimbós virágai,
mint fiatal kornak reménye s álmai.
Gyönyörben ringatják a szenvedő kebelt,
miként a harmat, a szomjas virágkehelyt.
Zengenek ágain énekes madarak,
dalaik a szívhez érzően szólanak'.
Mindenütt öröm van, élet és virágzás,
üdvözöllek téged, dicső feltámadás.
Tavasz virágából, mi lelkemre hatott,
még érzem az édes bűvölő illatot.
Midőn szép keblén áldást érlelő a nyár,
gazdag szép remények kalászával ajánl.
Ott van a tavasz is a rengő kalászban,
ifjúi öröm férfiasság korában.
Mind közelebb jő a valóhoz s magába,
megtér a lélek is az élet nyarába.
Künn a természetben hervadó virágok,
hulló és megszáradt levél, a mit látok.
Ilyen az élet is, múlnak örömei,
mint fák és virágok hulló levelei.
De mégis kedves ez, mert a hervadásban,
elvirult költészet, néma borongás van.
S a reményeitől megfosztatott kebel,
szeret búsongni a hulló levelekkel.
Zúg az északi szél, dühöng a zivatar,
a természet egy nagy halotti ravatal.
Mellynek fagyos ölén vidámság és élet
hó-szemfedő alatt lágy alvásban mélyed.
Ekként az ember is megtört vágyaival,
széthullt reménnyel s jobb jövő álmaival,
hervadásnak indul, s mért ne hervadna el
a mindent átérzett, kiszenvedett kebel?