Élőkép
Írta: pisch_ferenc Dátum: április 05 2012 06:07:54
MM
Dolgomat tevén sétálgattam egy városka, utcáján,
Szívem elszomorodott, a valóság látványán.
Szembe jött velem egy szegény koldus asszony,
Aki alamizsnára kért pár garast, hogy enni tudjon.
Teljes hír
Dolgomat tevén sétálgattam egy városka, utcáján,
Szívem elszomorodott, a valóság látványán.
Szembe jött velem egy szegény koldus asszony,
Aki alamizsnára kért pár garast, hogy enni tudjon.
Nem sokat tudtam neki adni, de ő hálásan megköszönte,
Mert ez volt, a mindennapi mannája, s a betevője.
Voltak, akik emelt fővel büszkén elmentek mellette,
Lenézték, és nem törődtek vele.
Mit gondolhatott az emberekről e szegény asszony?
Megalázzák azért, hogy enni tudjon!
Lehet, hogy ön hibájukon kívül!
Az utcán élők, a sors kivetettjei, kik a létért küzdenek,
Valljuk be derekasan… de azért ők is emberek!
Mit várunk a sorstól, ha elmegyünk egymás mellett,
Jézus vajon ezt tanította emberek?
Miért nem emeljük fel az elesett-szegényt,
És milyen jogon ítélkezünk, ha meglátunk egy egyént.
Amilyen a bírálatunk, olyan lesz majd ítéletünk,
Ha az elesett emberek mellett, nem törődve elmegyünk.
A büszke urak, is odafent, nem látják,
Hogy mi történik ide lent.
Mondhatjuk majd bíránknak, Uram, én nem ezt akartam,
Ő válaszul ennyit mond! Az önteltség, és büszkeség,
Nem a kenyerem. Távozzatok tőlem!
Életemet adtam értetek! Mert szerettelek titeket.
Most pedig távozzatok, mert nem ismerlek titeket.