Radnai István:
APÁTLAN ELANYÁTLANODVA
csak egy félretaposott cipő vagyok
annak is a sarka
nőttem nőttem mint a gyom
csakis ilyen nagyra
féltett anyám nagyanyám
mindegyikük mástól
gyerek félt és unta magát
elmentem a háztól
majd a ház is megrogyott
letörte az érdek
családom is megfogyott
morzsolták az évek
ezért kábán bandukolgat
fonódik két béna
bokám dagasztom s maholnap
elszakad a cérna
lógok mint egy pókfonálon
magány lett házam
lepkét gyűjtő mohó hálóm
nézni is gyalázat
nézem mintha részeg volnék
fentről lógok a plafon
ahová mint mérget olt még
csupa kézláb alakom
ha bizony mezítlen lábam
gyerekkori homokban
meleg volt selymes állag
aggá lettem romokban
így hát cipőtlen csonk félre taposva
vándorol várva mikor mikor hozza
nyugdíjamat lassú posta
cipőjét jól kitaposva