Fenyvesek mélyén tényszerű hír jár,
fába van vésve az új indítvány:
Ki ki egy másik választott lénynek
locsogjon szépet egy költeményben,
kikötés volt még rovásba téve,
fogadó nyelvén szólhat az ének.
Itt van a Húsvét, hemzseg az állat,
locsoló kedvük nem szegi bánat!
Erdei úton tele a sétány,
idegen nyelvet tanul itt néhány:
kakasa versét költi a tyúk ott,
reszelős hangján béget a túzok
dörmög a lúd és szisszen a medve,
ördögi hangján huhog a kecske,
mekegve mászik rúdra a lajhár,
nyomában iáz az éhes kajmán.
Csöpög az ég, és nevet az Isten
ennyi bolondja emberben sincsen.
Szól hát a nyúlnak, megjön a kedve,
pirosra legyen a tojása festve,
benne az élet szeretet költi,
legyen a lyánynak haján a kölni.
Illat és élet szívekbe zárva,
leány és fiú ne legyen árva.
Csend van az erdőn, szeretet nyelve,
megoldott mindent, pihen az elme.