Radnai István:
CIRKUSZ VICIÓZUS
éjből kelt a bíbor hold
kinőtt szemközt a házból
bortól részeg ott a bolt
falaz és tölt s a vándor
szédelegve kezdi meg
lábát koptató útját
s az arc amit nap éget
minden borostát útál
mélyen ülnek gödrei
akár a tenger medre
szeme folyik örökre itt
láncos esetlen medve
kényére a földgolyó
egyik orcát a napnak
s fapofát a golyhó
a gazdájának mutat
minden hónapban megszökik
bizony a tettes műlovarnő
cilinderébe ha löki
nincs előadás többé agyő
lova patkóját emeli
a porondról kihátrál
ha nem tudtad eleddig
az ég lebontja sátrát