A Jóság vára és romjai
Írta: mamuszka Dátum: április 11 2012 14:01:01
MM
Égbe törő bérc fokán
állt egykor egy büszke vár.
Ablakából messze látott
Öntudat király.
Teljes hír
Égbe törő bérc fokán
állt egykor egy büszke vár.
Ablakából messze látott
Öntudat király.
Hit királyné imájára
áldás szállt a büszke várra.
Kicsekben bővelkedett,
értéke a becsület.
Gyermekeik szétfutottak,
napkeletnek, napnyugatnak,
szeretetet osztogattak,
árváknak, szomorúaknak.
Szegényeken segítettek,
harcolókat békítettek.
Lassan kiürült a kincstár,
magára maradt a király.
Hit királyné lelke elszállt,
a királyra sötét gyász várt.
Addig-addig búslakodott,
mint a kóró, elszáradott.
Lelke felemelkedett az égbe,
felhővé vált a kékségben.
Ha eső hull a földekre,
az ő könnye sír a zöldre,
neki nyílnak a virágok,
a magok termőre válnak.
Tekints fel a bérc fokára,
a romos vár ablakára.
Gondolj erre a mesére,
meleg lesz a szíved tőle.