Egy nehézkes vers
Írta: iytop Dátum: április 13 2012 17:54:51
V
S én honnan is jövök ?
Ó, az újvilágból, mely ott van a láthatáron túl,
S a piros ajkaimon a mai napig hordom a tűz bélyegét,
A néma csapást, az utolsó est vacsoráján,
Mely az elárulás kenyerén lapult.
Teljes hír
S én honnan is jövök ?
Ó, az újvilágból, mely ott van a láthatáron túl,
S a piros ajkaimon a mai napig hordom a tűz bélyegét,
A néma csapást, az utolsó est vacsoráján,
Mely az elárulás kenyerén lapult.
Istenem, gondolataim úgy ugrálnak ...
Az öngyilkos szándék követel,
Szitálva kint, mind egyre csak esik,
Mint egy japán metszeten.
S ha a két ablakom között
Látni fogsz egy poharat, melyben egy szál virág lesz,
Csak gyere be bátran, a szám várni fog,
Szégyentelen csókom enyémmé tesz.
S engedd, hogy könnyes szemeidet csókoljam,
Segíts, hogy elmenetelem feledjem,
S a nyári eső kéjes érzékét,
Melyet a női meleg, bársonyos kezek tudják előhozni ...
Inkább nyugtalanná tegyenek.