Veszteség...
Írta: gyongyszem555 Dátum: április 14 2012 06:52:26
MM
Elsiratod százszor egy nap, emlék megmarad,
akkor is ha közben szíved darabja szakad,
fájdalmad egy éles sikoly, szűnni nem akar,
gyötrelmed egy komor lepel, mindent betakar!
Teljes hír
Amikor a fájdalmaddal magadra maradsz,
nem tudhatod, hogy a sorsod mikor hoz vigaszt,
arcodon a bánatod az mosolyt nem fakaszt,
könnyeid, mely záporoznak, tavaszig kitart!
Emlékszel a kedves hangra, vágyod mosolyát,
Látod, - onnan most feléd int - azt a kis szobát!
Megtorpansz egy pillanatra, hisz ez vízió,
Ilyenkor a lelked nehéz ,csak is sírni jó!
Elsiratod százszor egy nap, emlék megmarad,
akkor is ha közben szíved darabja szakad,
fájdalmad egy éles sikoly, szűnni nem akar,
gyötrelmed egy komor lepel, mindent betakar!
Emlékezzél, milyen volt míg melletted ébredt,
nem éreztél soha-soha ilyen félelmet,
mint amilyen gyötrő, fájó most ez a képlet,
de megoldod, ismered a képességedet!
Képes leszel talpra állni, hisz ott a gyermeked,
ezt suttorja a füledbe, soha ne feledd!
Emlékezzél, zokogj, üvölts általa könnyebb,
szép gyermeked letörli az összes bús könnyed!
Évek telnek, kicsit könnyebb, szívedben lakik,
beköltözött észrevétlen, gátat szabadít!
Ne tekints a mennybe többé, itt van most veled,
érezned kell, újra szép lesz kicsi életed!