Bernáth Jánosné-Szöllősi Dávid: Pusztán születtem
Írta: Szollosi David Dátum: április 16 2012 05:43:35
V
De szép is volt az a puszta télen,
Fehér határ, fagyos némaság,
Varjúk zaja törte meg a csendet,
Az ablakon cifra jégvirág.
Teljes hír
Nevezett hölgy írta e verset eredetileg. A téma nagyon tetszett, de számos fogyatékossága volt a versnek logikai és formai szempontból. Én kiegészítettem, és készítettem egy átiratot. Ezt elküldtem a szerzőnek, aki elismerte, hogy verse nagyon is rászorult erre az átírásra. Nemhogy megsértődött volna, hanem kifejezettem hálás volt és megköszönte. Sőt arra is felhatalmazott, hogy én a magam nevében adjam tovább. Én ezt soha nem tettem, de kettőnk nevével már közreadtam klf. fórumokon. Most itt veletek osztom meg...
Bernáth Jánosné – Szöllősi Dávid:
Pusztán születtem
De szép is volt az a puszta télen,
Fehér határ, fagyos némaság,
Varjúk zaja törte meg a csendet,
Az ablakon cifra jégvirág.
Nem volt külön hálószoba, semmi,
Mégis jó volt mindig hazamenni…
Jött a tavasz, s a böjti szelekkel
Birkóztak a kórók makacsul,
Szállt a finom por a levegőben,
Ördögszekér vágtatott alul.
Nem volt arra járda, korlát, semmi,
Mégis jó volt mindig hazamenni.
Nyáron forró futóhomok minden,
Érintése szinte égetett,
Csupasz talpam királydinnye szúrta,
Délibáb tréfálta a szemet,
Nem volt arra szárnyék, fedél, semmi,
Mégis jó volt mindig hazamenni!
Ősszel eső áztatta a földet,
Érett a sok gyümölcs fenn a fán,
Domboldalon finom szőlő termett,
S szüretkor must kényeztette szám.
Nem volt arra aszfaltos út, semmi,
Mégis jó volt mindig hazamenni!
Itt, e csendes, tágas magyar pusztán,
Egy napszámos nyári hajnalon,
Harminchétben a világra jöttem,
Megríkatva anyámat nagyon.
Nem jött mentő, nem várt kórház, semmi,
Mégis jó volt a világon lenni!
Hol beszélni, járni megtanultam,
Koptattam az iskolapadot,
Hol szerettem anyámat, s apámat,
Hol az első csók megadatott,
Nem vár engem többé ott már senki,
Nincsen hová, kihez hazamenni…
Elment anyám is kilencvennégyben,
Én maradtam itt, az Úr kezében…
2010. január