Az idö
Írta: csak-fater Dátum: Január 06 2008 10:27:16
T
Alattomos, hazug, folyton pergö
Teljes hír
Alattomos, hazug, folyton pergö,
Minden életbe beleszóló belesö.
Unott magányomban féllábú vánszorgó,
Ráérösen tapogató, fájdalmasan támolygó.
Ám sebes szárnyakon repül,
Mikor szívemre drága lényed ül.
Mikor együtt vagyunk, szélsebesen rohan,
Észrevétlen tüstént tovaillan.
Nagyokat szökken, mint üldözött szarvas,
Hirtelen lett roppant szorgalmas.
Egyedüllétben percei óráknak tünnek,
Kettesben órái percekre szükülnek.
Nem tudom sehogy az idöt megülni,
Olyan, mint betöretlen csikóra nyerget tenni.
De szeretném olykor visszafogni,
Máskor, elöre, csak elöre hajtani!