Jóról
Írta: nevezetlen Dátum: április 18 2012 15:33:17
MM
És hullik minden koncként
Poklokra és mennybe.
-Isten vár odalenn,
ne tétovázz: menj be!
Teljes hír
Illene szólnom jóról,
hogy a jövő tiszteljen,
de bölcsnek lenni tisztán
nem engedhetem,
mert hasztalan hiúság,
és önhitt kérkedés.
Nem vezérel. Csak
bárgyú kereszteződés,
hol hullámzik az aszfalt,
és izzótlan a lámpa,
a rendőr nem irányít,
s te magadba vagy zárva.
Ha ész és érzelem
billeg a mércén,
Isis tolla elzáll
madarat növesztvén.
És hullik minden koncként
Poklokra és mennybe.
-Isten vár odalenn,
ne tétovázz: menj be!
-Hazugság! - visszhangzik
sápadt agyamban,
és karmolnám az Istent
mindig magasabban.
Üldözném karókkal,
mert hülyítik az embert,
és átkoznám ezerszer,
mert a hittel megvert.
Itt üzenem minden
megbotránkozónak:
Én szelíd akarója
vagyok minden jónak.
De tudom amit érzek,
és érzem amit tudok.
Hinni egy nagy kényszer,
mint a júliusi fagyok.
templomok és persely...
pedofil atyák...
Vétek őket szidni,
de változik a világ.
Érzem, hogy a szél jó,
és álom a harmatcseppben
magad szemét látni
a naptól fényesebben.
Őriz téged a Hold,
megölel a fűszál...
Miért kell ehhez Jézus,
vagy az öreg Mihály?
Látod szemem sarkán
sósan csillog a könny,
ha pasztellszínben vibrál
az arcokon a közöny,
mikor épp merül a nap
a tetők óceánján
és facsarja a szívet
egy bíbor-szürke gályán...
Emlékszel, hogy egyszer
nem láttál egy lépcsőt...?
Nevettél, hogy látom,
mint beton jövendőt...
És átöleltél puhán,
úgy mint azóta se,
de hiába szólnék jóról
nem tisztelnének sose...