Dícső Nemzetem...
Írta: Jack51 Dátum: április 20 2012 14:45:50
MM
Dicső fajtám, te törzsökös ősi magyarság,
te vagy a büszkeség koronája nekem!
Bíz' sokszor korholtam fiaid tunyaságát,
de mindig szívem szólt, sose gyűlöletem.
Teljes hír
Dicső fajtám, te törzsökös ősi magyarság,
te vagy a büszkeség koronája nekem!
Bíz' sokszor korholtam fiaid tunyaságát,
de mindig szívem szólt, sose gyűlöletem.
Őszinte voltam, mint aki régi barátját
azáltal menti meg, hogy a bajra mutat,
hány éjen át álmatlanul ültem a csendben,
s aggódva lestem réveteg álmaidat.
Ó volt-e nép, mely perceit így elaludta?!
S a tétlen évek százai múltak így el.
Nem látod-é, megfoszt vagyonodtól az álom,
s azé a zsákmány, aki virrasztva figyel.
Te átaludtad ködbe merülten a múltat,
város, falu, mind álmod aludta henyén,
pedig nincs nép, melynek sora úgy tele lenne
dicső tettekkel már az idők elején.
Kemény tusákban ragyogott Attila kardja!
Hogy szállt hatalmas szózata, hogyha beszélt!
Ó szinte látom őket a csillagok hadát,
tenger vitézt, bátor szívű hősi vezért!
Ők álltak egykor őrt a világ kerekénél,
s az szolgaként fordult a parancsuk alatt,
s mert annyi bölcs tudós keze óvta, vezette
a tiltás útján, fénnyel övezve haladt.
A hangom ezt suttogja fülébe a népnek,
hol hangosan, hol halkra lefogva neszét,
s már egyre jobban elfog a bús keserűség,
hisz jót akarnék ám minek itt a beszéd.
Ébren vagyok még, messze a végtelen éjből
a sarki csillag büszke tekintete néz.
Hiába szóltam, míg a pokolt felidézve
hazámra nem tört lángot okádva e vész.
Örülj hazám, hogy most ragadott meg a végzet,
mert megszakítja százados álmaidat
s életre kelt! A sors keze bármi kemény is,
javadra válik, mert a jövőbe mutat!