A nyugalom isteni csendje
Írta: szomorufuz Dátum: április 21 2012 16:23:31
MM
Csönd borul ránk az éjszakában,
virraszt a Hold az égi udvaron,
körötte csillagok sziporkáznak,
az álom tündére ringat, átölel,
sodródunk az örök végtelenben
Teljes hír
Fazekas Margit /Szomorúfűz/
A nyugalom isteni csendje
Az este hirtelen tör ránk.
Gyertyafény libben a falon, árnyakat rajzol a homályban.
Alakok nőnek az ablakok mögött, összeforrva a sötétséggel.
Dallamok lebegnek meghitten.
A horizonton kél a Hold, s körötte a csillagok.
A zsibongó élet már elcsendesedett, elpihennek a nappal gondjai.
Nyugalom száll a szívekre, lelkekre.
Álmokban szárnyalunk a hajnal felé, az ébredésig.
A szépség, az árnyak és fények, a nyugalom isteni csendje.
Árnyak osonnak a felhőkkel,
sóhajok szállnak nyugtalanul,
a nappal gondja fáradtan pihen
A lámpák sorban kialszanak,
az óra visszhangosan jár,
hullámzunk az idő csöndjében
Csönd borul ránk az éjszakában,
virraszt a Hold az égi udvaron,
körötte csillagok sziporkáznak,
az álom tündére ringat, átölel,
sodródunk az örök végtelenben