Pokolra jutok
Írta: mamuszka Dátum: április 22 2012 10:50:54
MM
Sátán hátán jutottam pokolra,
"Kapaszkodj jól a nyakamba!" mondta.
Együtt zuhantunk sötét mélységbe,
kénbűz terjengett szerte,
a Sátán kacagva nyelte.
Teljes hír
Sátán hátán jutottam pokolra,
"Kapaszkodj jól a nyakamba!" mondta.
Együtt zuhantunk sötét mélységbe,
kénbűz terjengett szerte,
a Sátán kacagva nyelte.
Felcsapott a láng.
"Itt volnánk, ez a hazánk".
Ez a kárhozat városa,
senki nem hagyhatja el soha.
Bűneiért vezekel
az idők végezetéig, ha kell.
Minél többet vétkezett,
annál többet,
annál jobban szenvedhet.
Személyre szabott a büntetés,
igazságos, méltányos,
gonoszsággal arányos.
"Gondoljátok meg gonoszok,
akartok-e kárhozatot?!"
szólt és elnyargalt a Sátán,
már nem én ültem a hátán.
Felébredtem rémülten,
verítékben fürödtem.
Képzelődünk a Pokolról,
minden rosszat össze hordunk..
A szenvedés birodalma,
mégsem tart bennünket vissza,
Bűneinket gyónjuk, bánjuk,
aztán újra megcsináljuk.
Ősi emberi természet - :
bűnbeesés nem ér véget, amíg élnek
hóhérok és áldozatok..
Már pedig ez soha nem fogy,
mert szabad az akaratunk,
irigyek, és kapzsik vagyunk.
Ezért a pokolra jutunk.