Fájdalmasan víg az élet
Írta: gyongyszem555 Dátum: április 23 2012 04:52:27
H
Ugye kedves, szép az élet, ropog minden csont,
fájdalmadban ordítasz és nézed a plafont!
Elszöszmötölsz egy-két órát mire talpra állsz,
Balra kettőt, hátra négyet, a rézangyalát!
Teljes hír
Ugye kedves, szép az élet, ropog minden csont,
fájdalmadban ordítasz és nézed a plafont!
Elszöszmötölsz egy-két órát mire talpra állsz,
Balra kettőt, hátra négyet, a rézangyalát!
Nem hajlik a térdkalácsod, megmerevedett
sétálnod kell, helyette falba vernéd fejed!
Elindulnál ugye kedves, hosszú ez az út,
inkább ledőlsz ágyacskádba, szíved visszahúz!
Ropogtatod csontjaidat víg kis szerenád,
fájdalmadat elviseled, mi vár még reád?
Nem tudod, csak elképzeled, oly' sötét a kép,
gondolkodsz, ha még egyszer tudsz, mit ér így a lét?
Össze kell, hogy szedjed magad, vár a szerelem,
bukdácsolunk, hogyha az kell, most segíts nekem!
Talpra állni fájós lábbal, elkerül a kéj,
örömről most nem mesél, elmúlt egy hosszú éj!
Fantázia szüleménye csak a fájdalom?
Nem, ez valós, sajnos egyre jobban fáj nagyon!
Megöregszünk halkan, csendben, visszahúz az ágy
nem perdülünk örömtáncra minden éjszakán!
Örülünk ha hajnaltájban újra itt vagyunk,
sajgó háttal ropogóssal, szól a mi dalunk!
Néha-néha el-elcsuklik, szenvedünk kicsit,
mit akarunk, és mit szeretnénk, mondd csak mit is?
Ugye kedves, nem emlékszel, szenilis is vagy?
Egyszer régvolt ép tudatod néha cserben hagy?
Kapd be gyorsan cavintonod, szép az életünk,
fájdalmunkban egyszer sírunk, egyszer nevetünk!