Csalóka álmok...
Írta: Jack51 Dátum: április 23 2012 04:52:41
H
Kihűlt a vérem, nincs ami izgassa,
vergődő szívemnek lázas álmait,
életem szekere, kátyúba tévedt,
mint hiú ábrándok milliárdjai.
Teljes hír
Kihűlt a vérem, nincs ami izgassa,
vergődő szívemnek lázas álmait,
életem szekere, kátyúba tévedt,
mint hiú ábrándok milliárdjai.
Csalóka álmok hazug lidércfénye,
volt az én sorsom útja és semmi más,
lelkem rózsás kertje letarolt ugar,
szép kikelet után jött a hervadás.
Elvesztettem a hosszan tartó harcban,
mit pazar kezekkel szórt rám az élet,
s szívem a szép álmok temetője lett,
elvesztegetve, minden csodaszépet.
Magával ragadt sorsom vad szeszélye,
és most nem találom sehol szívemet,
borongós lelkemre nem ismerek rá,
pedig oly híven s igazán szeretett.
Pezsdülő vérem hideg jégtömeg lett,
céltalan vágyaknak gyászos otthona,
hervatag álmok, szétfoszlott remények
vissza nem térhetnek, jaj, többé soha!
Mint kihunyt csillag, felleg járta égen,
úgy állok most én az életnap alatt,
egy -egy régi szép emléken tűnődőm,
siratom ifjúságom, mely elszaladt.