Volt, hogy sírok
Írta: Nagylabu_Vereb Dátum: Január 06 2008 19:45:42
Megtaláltuk egymást a felismeréssel,
köszöntünk,
majd mentünk tovább
Teljes hír
Oktalan megnyugvás sz?nik a szívemben,
nem sietve hagyja el nem tetsz? otthonát
Megtaláltuk egymást a felismeréssel,
köszöntünk,
majd mentünk tovább
Könnyillat mászik el?ttem,
egyre er?södve marja torkomat a keser?ség tengervize
Lassan el?tör az asztal mélyér?l az illat gazdája,
csillogó pocsolya lett annak felszine
ekkor még messze járt a felismerés,
vállveregtése még nem bíztatott
- Csak boldog akarok lenni - kacsint,
látom ahogy elsuhant ott
az arcán egy mosollyal
könycsepp száll az arcomra a született tóból,
felmászik jól kitaposott ösvényén
apadt forrásához
tolongva követik a cseppek utolsó társukat,
mind versenyezve, csillogtatva fényét,
mintha számítana
két szemem világa el?tt lubickolnak
a fájdalommal, mint méreggel
teli fiolák
majd felszívódnak szemem tükrében,
szárazságot hozva a reggel
els? pillanatát idézve
megt?ltötték elmémet szület? vágyakkal,
"boldog akarok lenni" épp magzatburkát
varta össze
döbbenet hasított végig zigótákat hozva
a felszakított agyam burkát
ellepve
s?r? tömeg? lavina morajlása csöndesül,
amíg azt indító mondat el nem hangzik T?le
gondolattá ér? szavak helyes sorrendben
azt súgják, hogy "örök id?re
csak barátok legyünk"...
Alsónémedi; 2007. október 16.