Az emlékfal alatt
Írta: sziszifusz Dátum: április 26 2012 16:35:09
V
Fázva ácsorogsz tűzfalad alatt,
esőt önt rád egy rossz eresz,
elázott múltad bőrödre tapadt,
- koszos kis mozi, sósperec.
Teljes hír
Az emlékfal alatt
Fázva ácsorogsz tűzfalad alatt,
esőt önt rád egy rossz eresz,
elázott múltad bőrödre tapadt,
- koszos kis mozi, sósperec.
Kavicsokból nőtt faladon vászon,
szakadozott film, opálos álom.
Történetei burleszkbe valók,
- mindegyiket rég beszőtte a pók.
Az egyetlen kéz lágyát kerested,
bódult egeden tört mosoly,
arany vánkosán múzsád pityergett,
- meztelen teste kőszobor.
Mostoha fia voltál a Holdnak,
ár-apály lány fodrai karoltak,
a mindenséget birtokolta ő,
- ha vele voltál megállt az idő.
Hajnalok hídján jár a képzelet,
lent pisztrángos csermely csobog,
fűzszagú nimfád játszik ott veled,
- karcsú derekát átfogod.
Folyik a filmed könnyes arcodon,
cseppekben pereg az ónos korom,
mosolyodra fagy a sűrű bánat,
magaddal szemben nincs bűnbocsánat.
Ablakot ütöttél tűzfaladra,
átsüvít rajta bús dalod,
ázol a járdán mindent feladva,
sötét homályba hullt a Hold...
De nézd! - A tátongó nyíláson át
a reménység ontja lágy sugarát,
pasztell színekkel festi be filmed,
mozid még játszik csak el kell hinned!
Kavicsok gurulnak, omlik a fal,
álmod éled, - mit úgy szeretsz,
az egyetlen kéz puhán betakar,
zsöllyén szalvéta, friss perec.